Interjúk

Az életben és a sakkban is a stabilitást és a biztonságot részesítem előnyben. – Interjú Medvegy Zoltánnal

Medvegy Zoltán sakknagymester eddigi pályáján nem a sakkozók megszokott útját járta be. Életében sokáig a tanulásé volt a főszerep és maga sem hitte volna, hogy eljön majd az idő, amikor a sakk már több lesz számára, mint egy szeretett hobbi. Az elmúlt évek hétköznapjai viszont már a családról és persze a sakkról szólnak.

Családi nyaraláson (2021)

Gratulálunk neked és csapatodnak, a Nagykanizsának is a Szuperliga bajnoki címhez és ahhoz neked külön, hogy te lettél a liga legeredményesebb pontszerzője! 8 lejátszott partiból csak fél pontot engedtél át az ellenfeleidnek. Már az előző teljes bajnokságban is veretlenül zártál, és korábban is voltak hasonló bravúros eredményeid. Mi a titkod?

Köszönöm a gratulációt! 2008 óta mindig a Nagykanizsa a favorit, nem ok nélkül nyerte meg a csapat zsinórban 13-szor a bajnokságot. Nagyon erős a keretünk, így a hátsó táblákon az ellenfeleim többsége 100-200 Élő-ponttal alacsonyabban rangsorolt nálam. A pontszámok alapján 70% körül van az elvárásom és. ha ezt sikerül túlteljesítenem, akkor már esélyes vagyok a „gólkirályi” címre. Kanizsán nagyon jó csapat munkálkodik a háttérben, akik biztosítják a sikerhez szükséges szakmai és anyagi feltételeket. Külön öröm, hogy a szponzoraink jelenlétükkel is támogatják a csapatot a meccseken, ráadásul Nádasi Tamás korábbi főszponzorunk még be is ült egy játszmára (és győzött).

Természetesen nekem sem mindig megy jól a játék. A mostani bajnokságban két partiban is nagy szerencsém volt. Az utolsó fordulóban nemcsak rezgett a léc, hanem az ellenfelem teljesen nyert állásban követett el kapitális hibát. Tavaly decemberben azt is megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor minden rosszul sül el. Az utolsó pillanatban meghívtak a magyar bajnokságra beugróként játszani. Elfogadtam a meghívást, de nem tudtam ráhangolódni a versenyre, minősíthetetlenül ment a játék. Azt gondolom, hogy hosszú távon a jó és rossz versenyek között kialakul egy egyensúly.

Német csapatbajnokságon (2008)

Ha már hazai csapatbajnokság, akkor egy drasztikusabb átalakításról mi lenne a véleményed?

Szerencsére ebben a kérdésben nem én vagyok az illetékes, nem is mernék benne állást foglalni. Érdekes, hogy sehol máshol nem folyik ilyen sok táblán a csapatbajnokság. Nyilván lennének előnyei és hátrányai is egy esetleges táblaszámcsökkentésnek. A mi csapatunk mögött szerencsére komoly szponzori háttér van, így nem okoz gondot 12 erős játékost asztalhoz ültetni. Ugyanakkor vannak kis klubok, akik egyre nehezebben tudnak ilyen nagy létszámú csapatot életben tartani. Sok szempontból logikus lenne a változtatás, de úgy tűnik, hogy a szövetség kitart a hagyomány mellett.

A Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán végeztél. Most mivel foglalkozol?

Sakkozással és sakktanítással. 2011-ben az akkor még Testnevelési Egyetemen elvégeztem egy egyéves sakkedzői képzést, azóta vállalkozóként sakkot tanítok. Egyéni versenyeken már kevésbé vagyok aktív, inkább a csapataimra koncentrálok. A német, francia és horvát csapatbajnokságban is versenyzek vendégjátékosként. Érdekesség, hogy Németországban húsz éve játszom az Eppingen csapatában, ahol nemrég lejátszottam a 200. partimat.

És a diplomás végzettséged nem hasznosítod?

A műegyetemi diploma egyfajta zsákutca volt, mégsem bánom, hogy elvégeztem, mert így volt választási lehetőségem. Az egyetem mellett lettem nagymester és a diploma megszerzése után négy évet dolgoztam köztisztviselőként. Közben jártam versenyekre, csapatbajnokságokra, viszont mindez munka mellett már túl sok volt. Döntenem kellett és a sakkot választottam. Ezt a döntést azóta sem bántam meg.

Gyerekként sakkozói pályára vágytál?

Akkor még ez nem tűnt reálisnak, magától értetődő volt, hogy továbbtanulok majd az érettségi után. A szüleim is ezt szorgalmazták, a sakkot mindig is csak egy szép hobbinak gondolták. Először a nagymesteri cím megszerzésekor fordult meg a fejemben, hogy akár a sakkozás is egy lehetséges pálya. Nem indultam igazán nagy tehetségnek, 14 éves koromig például nem tudtam bekerülni a legjobb tíz játékos közé az országos korosztályos bajnokságokon (pedig nagyon vágytam erre). Viszont sokáig egyenletes maradt a fejlődésem és lassan meg tudtam előzni azokat, akik korábban jobbak voltak nálam. Ennek oka talán az lehetett, hogy jobban szerettem a sakkot, mint a riválisaim.

A tanítványaid közül kiket említenél szívesen?

Első komoly tanítványom Krstulovic Alex volt, akivel 2012-14 között foglalkoztam. Jelenlegi pontszáma alapján a második számú junior magyar sakkozó, reményeim szerint hamarosan megszerzi majd a nagymesteri címet. Palczert Mátyást (14) és Pásti Áront (15) évek óta tanítom, ők most a korosztályuk legjobbjai itthon. Folyamatosan fejlődnek, mindkettőjüknek a nemzetközi mesteri cím megszerzése lesz a következő cél.

Optimista vagy a magyar sakkot illetően?

Őszintén szólva lesújtónak találom a helyzetet. A „három fiatal” (Polgár Judit, Lékó Péter, Almási Zoltán) két évtizeden át elkényeztetett minket, nekik köszönhetően a sakkolimpiákon rendszerint dobogóesélyesek voltunk. Ők többé-kevésbé visszavonultak és nagy űr maradt utánuk. Egyedül Rapport Richárd tudott kiemelkedni, aki egy igazi szupersztár. Szomorú fejlemény, hogy – mivel itthon nem kapott megfelelő támogatást – román színekben kívánja folytatni a pályafutását. Vannak bőven tehetségeink, de nem látom, hogy kiből lehet a következő világszinten is elismert szupernagymester. Amíg mi gyengültünk, addig sok ország sakkozása erősödött, így egyre csak csúszunk hátra a világranglistán. Sajnos, a hölgyeknél sem jobb a helyzet. Jelenleg Gaál Zsókát látom egyedül esélyesnek arra, hogy betörjön a világ élvonalába. Ahhoz, hogy ismét fel tudjunk emelkedni, nagyon komoly szakmai programokra és persze sok-sok pénzre lenne szükség.

Érdemes lehet feltenni valakinek a gyermekkorát a sakkra?

Kockázatos döntés mindent feltenni, valakiknek bejött, de sokan belebuktak. Az biztos, hogy csak akkor szabad belevágni, ha a gyerek mindennél jobban szereti a sakkot és szomjazza a sikert. Persze, ez önmagában kevés, mert ha nincs akkora zseni, mint amilyen például Bobby Fischer volt (márpedig erre nagy esély van), akkor az érvényesüléshez nagyon komoly edzői és versenyzési hátteret kell a szülőknek biztosítani, ami rengeteg költséggel és lemondással jár.

A versenysakk rengeteg időt vesz el már fiatal korban is. A szülők előbb-utóbb döntési helyzetbe kerülnek a tanulás és a versenysakk egyensúlyának kérdésében.

Általában az érettségi környéke a vízválasztó. Ha a gyerek nem ér el addig egy erős nemzetközi mesteri (vagy még inkább nagymesteri) szintet, akkor talán jobban teszi, ha lemond a profi karrierről és más pályát választ. Az érettségiig akár magántanulóként is el lehet jutni, így önmagában az, hogy a szülő kiveszi a gyereket az iskolából, még nem jelent végleges döntést. Ez ma már nem olyan kockázatos, mint a Polgár lányok idejében volt. Az ő szüleik úttörők voltak a témában, de az idő őket igazolta. Aki profi sakkozásra készül, annak azt is tudnia kell, hogy a sakkal foglalkozóknak csak kis része él meg kizárólag a versenyzésből. Az internetnek köszönhetően viszont teret nyertek olyan lehetőségek, amelyek korábban nem léteztek. Lehet videókat készíteni, streamelni, szoftverfejelsztésen dolgozni, és természetesen ott van a sakkoktatás is, amihez már nem feltétlenül kell a személyes jelenlét. Profi versenysakkozó csak abból lehet, aki nagyon komoly munkát beletesz már kisgyerekkortól kezdve. Ez lemondásokkal jár. Annak, aki ennyi mindent nem akar feladni, ott van menekülő útnak az edzősködés. Ha valaki alapszinten tud sakkozni és van pedagógiai érzéke, akkor egy oviban vagy iskolai alsó tagozatban máris tud sakkot oktatni.
Azt, hogy sakk terén mit hoz a jövő, sajnos nem tudjuk megjósolni. 20 évvel ezelőtt sem gondoltuk volna, hogy mára a számítógépek és az okostelefonok uralják a sakkot és interneten folynak már leginkább az edzések. Most sem tudhatjuk, hogy vajon mi lesz majd újabb 20 év múlva.

Sok dolog van, amire azt mondják, hogy kis dózisban gyógyszer, nagy dózisban méreg. A komoly versenysakknak is van szerinted káros hatása?

Az idegeket biztosan roncsolja, de a sportolók hozzáedződnek ehhez, így nem gondolnám rosszabbnak bármely más foglalkozásnál. Talán az internetes sakkozásra mondanám azt, hogy egy lehetséges mellékhatása a függőség. Van, aki odaül a gép elé és egész nap nyomja a villámpartikat egymás után, viszont ettől aligha fog fejlődni. Jó a feszültség levezetésére, de fontos mértéket tartani. Nagyon népszerűvé váltak a sakkszerverek, amiben nagyban közrejátszott a pandémiás időszak és a két éve bemutatott Vezércsel című sorozat is.

Mindenkinek megvan a saját stílusa a sakkpartikban. Szerinted ez egy felvett, választott szerep, vagy mindenkinek a saját személyiségéből ered?

Az edző stílusa mindenképp hatással van a tanítvány játékára, ugyanakkor a sakkstílusunk jól visszatükrözi a személyiségünket. Ha például valaki anyagias az életben, az a sakkban sem fog bizonytalan ellenjátékért anyagot áldozni. Aki viszont szereti a kockázatos dolgokat, az a sakktáblán is könnyebb szívvel vállalja fel a rizikós változatokat. Rám az jellemző, hogy az életben és a sakkban egyaránt a stabilitást és a biztonságot részesítem előnyben.

Mostanában sakkos témájú tudományos cikkek jelennek meg a neveddel. Mi ennek az oka?

Lehetőségem nyílt a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen PhD fokozatot szerezni. Nem adják olcsón a doktori címet: kutatásokat kell végezni, rangos folyóiratokban kell tudományos cikkeket publikálni, meg kell írni a disszertációt. Egyelőre nincsenek terveim a tudományos fokozattal, de bízom benne, hogy tudom majd hasznosítani.

A Magyar Sporttudományi Szemlében megjelent egy cikketek Van-e összefüggés a sakkozás, a matematika és a muzikalitás között? címmel. Van összefüggés?

A sakkozás és a matematikai képességek között sikerült összefüggéseket találnunk, míg a sakkozás és a zenei képességek között nem tudtuk igazolni a kapcsolatot. Ugyanakkor nyilván nem véletlen, hogy például Philidor egyszerre volt korának egyik legnagyobb zeneszerzője és a világ legjobb sakkozója, Erkel Ferenc a XIX. századi Magyarország egyik legerősebb sakkozója volt, a világbajnok Szmiszlov és Portisch Lajos nagymesterünk operaáriákat énekelt, illetve énekel. Egy agykutató pontosabb választ tudna adni arra, hogy az agynak mely részeit használjuk a sakkban, a zenében és a matematikában, de a jelek arra utalnak, hogy van összefüggés ezen képességek között.

Ha már tudományos oldalról közelítjük meg a sakkot, akkor volt egy másik publikációd is ebben a lapban Sakkozók stratégiai és taktikai döntései közötti élettani különbségek. Erről is mesélnél kicsit?

Egy erre specializálódott csapat mindenféle gépeket kötött sakkozókra, és különböző élettani funkciók (szemmozgások, szívfrekvencia, agyhullámok és testhőmérséklet) változásait vizsgáltuk, miközben a vizsgálatban résztvevők sakkfeladatokon gondolkodtak. Meglepő módon az élettani eredmények alapján jól elkülönültek a különböző tudásszintű csoportok. A magasabb szintű sakkozók sokkal gyorsabban fókuszáltak a helyes kulcsmező környékére, mint a többiek. Érdekes eredmény volt, hogy a női élsakkozók gyakrabban hoztak rossz döntést annak ellenére, hogy előtte a helyes kulcsmezőkre fókuszáltak. Nagyon izgalmas volt végigkövetni azt a folyamatot, ahogy a sakkozók meghozták a döntést. A szemmozgás alapján nyomon tudtuk követni, hogy éppen min gondolkodnak és hol tartanak a változatszámításban. Amikor aztán úgy érezték, hogy megtalálták a megoldást, megugrott az alfa agyhullám értéke.

“Agykutatáson” 2018-ban

Jelent meg más tudományos cikketek is?

Nemrég jelent meg egy rangos nemzetközi pszichológiai lapban egy gyors és lassú sakkbeli döntésekről szóló cikkünk. Az a címe, hogy Megbízhatunk-e az intuíciókban? Egy mondatban összefoglalva az a konklúzió, hogy a nagy tudással rendelkező szakértők megbízhatnak az intuícióikban, viszont a többiek jobban teszik, ha alaposan megfontolják a döntéseiket. Ez egyébként igaz az élet sok más területére is. Mi a kutatásban a sakkbeli döntéseken keresztül próbáltunk általános döntéselméleti következtetéseket levonni.

A sakkot sokan nem tartják sportnak. Szerinted tudomány vagy sport?

Azt gondolom, hogy az a sok millió ember, aki a fürdőkben, kocsmákban, pályaudvarokon, vagy akár az interneten sakkozik, főként játékként vagy kikapcsolódásként tekint a sakkozásra.
A versenyzők viszont – különösen magasabb szinten – a sakkot egész biztosan sportnak tekintik. Akik sohasem sakkoztak, talán el sem tudják képzelni, mennyire kemény küzdelem ez.
A tudományos oldal mellett ott van a nagyon széles ismeretanyagnak a megismerése, a tanulás, elemzés és gyakorlás, ami szintén nélkülözhetetlen.

Művészi oldala is van?

Igen, ez leginkább a feladványokra vonatkozik. Mivel a variációk száma gyakorlatilag végtelen, a versenysakkozók is – kezdőtől egészen a világbajnokig – megtalálják a sakk szépségét egy-egy szép új motívumon keresztül. Természetesen, amire egy kezdő még rácsodálkozik, az egy komolyabb játékosnak már magától értetődő lehet.

Hárman vagytok testvérek, Nóra, Judit és te. Nemcsak, hogy mindhárman sakkozók vagytok, de a házastársaitok is ebből a körből kerültek ki. Mennyire volt ez kódolva?

Nyilván nem volt törvényszerű, de az biztos, hogy egy sakkozó nagyobb eséllyel talál sakkozó párt magának, mint bárki más. A családi találkákon sem központi téma a sakk, ha beszélünk is róla, akkor is csak sakkozó ismerősökről, eseményekről.
Kevés család mondhatja el magáról, hogy van benne három nagymester (Dr. Medvegy Nóra a nővérem, Gyimesi Zoltán a férje, illetve én), egy nemzetközi mester (Könnyű János, aki Judit húgom férje), és egy női FIDE-mester (Medvegyné Balogh Emese, a feleségem). Juditnak nincs FIDE címe, de ő is 2000 Élő-pont fölötti sakkozó. Egykor édesapám is egyesületben játszott, Emese édesapja pedig csak nemrég hagyta abba a versenyzést. A gyerekek közül is többen kipróbálták már ezt a játékot.

Hogyan tudod beosztani az idődet, hogy mindenkire jusson?

A sakkozói/edzői életmódom hátrány és előny is egyszerre. Hátrány, mert a versenyek miatt sokat vagyok távol, viszont előny, mert általában itthonról dolgozom és én osztom be az időmet. Egy átlagos munkanapom nem hosszabb 5-6 óránál. Két gyerekem közül a kisebbikre napközben is jut idő, míg a nagyobbik iskolába jár, de délutánonként foglalkozom vele is. Összességében úgy érzem, nincs elhanyagolva a családom.

Az utánpótlás eredményeket figyelve azt látjuk, hogy Marcsi lányod már ügyeskedik a sakkban…

Tavaly megnyerte a 8 év alatti lányok bajnokságát rapidban és klasszikusban is. Hozzáteszem, elég foghíjas volt a mezőny, mert erre a korosztályra különösen negatívan hatott a pandémia. Nem szánjuk Marcsit profi pályára, viszont örülnénk, ha hobbinak később is megtartaná a sakkot.

Ti foglalkoztok vele, vagy van edzője?

A TFSE csapatában Sármási Péter, itthon pedig én foglalkozom vele. Marcsinak az iskola az első, nagyon szereti a társaságot és az egész iskolai közeget. Jól tanul, a Zrínyi matekverseny országos döntőjén például a 31. helyen végzett. Meggyőződésem, hogy ezeket a sikereket a sakkozásnak is köszönheti.

Beszélj egy kicsit a feleségedről Emeséről és, persze, legkisebb gyermeketekről, Tamásról is!

Emese közgazdász, de most otthon van a kisebb gyermekünkkel Tomival. Már csak alkalomszerűen sakkozik, nincs ideje versenyezni, de teljesen elszakadni sem tud és nem is akar a játéktól. Tomi kétéves lesz, egy igazi huncut örökmozgó, aki gondoskodik arról, hogy sose unatkozzunk. Szeret játszani a sakkfigurákkal és valószínűleg ő sem kerülheti majd el a sorsát, és valamilyen szinten meg fog tanulni sakkozni. El tudnék képzelni 5-10 év múlva egy olyan versenyt, ahol mind a négyen asztalhoz ülünk majd.

Kívánjuk, hogy így legyen, és köszönjük szépen az interjút!

Játszmaelemzés Szerencsen (2021)

Ajánlott bejegyzések ugyanebben a kategóriában

'Fel a tetejéhez' gomb
X