Interjúk

“Ez volt életem legjobb 14 napja” – Beszélgetés Csonka Balázs sakkozóval a Battle of the Sexes verseny után

Gibraltár egy közepes méretű magyar város lakosságával rendelkező városállam, amely idén januárban egy szokatlan sakkversennyel irányította magára a sakkvilág figyelmét. Ennek a figyelemnek az egyik középpontjába egy magyar fiatal, Csonka Balázs, került a teljesítményével. Interjúnkban Balázzsal beszélgettünk a Battle of the Sexes elnevezésű versenyről.

Csonka Balázs. Fotó: John Saunders/GibChess

Mi is volt ez a verseny és hogyan kerültél oda?

Teljesen véletlen és szerencsés dolog volt az egész. Tavaly, az ajkai rapid bajnokság után jött a megkeresés. Az a Stuart Conquest keresett, aki régebben szervezte a gibraltári nagy Opent. Kérdezte, hogy lenne-e kedvem januárban Gibraltáron játszani. Meglepődtem, hogy mi ez az egész, hiszen az Openen olyan híres sakkozók szoktak játszani, mint Anand (Balázs emlékeztett minket arra, hogy 2016-ban pont ott győzte őt le Gledura Benjámin – Sakkmező)
Nem igazán tudtam még, hogy miről van szó konkrétan, de azonnal igent is mondtam rá. Úgy gondoltam, Gibraltáron sakkozni, az csak jó lehet. Egy-két dolgot megbeszéltünk és abban maradtunk, hogy majd később keresni fognak. Azt kérték tőlem, hogy maradjon még titokban ez a meghívás.

Szeptember közepén jelentkezett a szervező ismét, és elkérte az oltási igazolásomat és más dolgokat az adminisztrációhoz. Ekkor már elhittem, hogy ez tényleg valóra válhat. Brian Callaghan (a verseny mindenkori szponzora) találta ki azt, hogy ha már a járvány miatt nem lehet Opent tartani, akkor rendezzenek egy versenyt, ahol 10 top női játékos küzd meg 10 hasonlóan értékelt férfi ellen. Gibraltáron nagy hagyománya van annak, hogy a női sakkot promotálják, az Open versenyen is a női különdíj megközelíti a férfi 3. helyezés díját.

Az eddig megszokott Open helyszínét, a Caleta Hotelt egy jogszabályi rendelkezés alapján lebontják, mert egy szikla szélére építették és a nagy hullámok miatt veszélyes. Ez az építkezés az Open verseny rendezését is befolyásolja a következő években is, mert a régi nagy létszámú versenynek nem lesz addig helyszíne, amíg az új hotel el nem készül.

A játszmák helyszínének helyt adó Garrison Libraryt 1793-ban építették. A második fordulóban, a könyvtár igazgatója, Dr. Jennifer Ballantine Perera tette meg a nyitólépést Balázsék játszmájában. Fotó: John Saunders/GibChess

Tudsz valamit arról, hogy hogyan lettél kiválasztva versenyzőnek?

Én 2016-ban indultam el ott a nyílt versenyen, amikor egy, a verseny sokszínűségét bemutató videó (a behívott játékosoknak az anyanyelvükön kellett mondani pár gondolatot a versenyről) kapcsán szóba elegyedtem Stuarttal. Gondolom, ez ragadhatott meg benne, szalonképesen angolul beszélő embernek ismert meg. Most meg beleillettem abba az elképzelésbe, hogy 2450-2500 közötti Élő-ponttal rendelkezem és az életkorom is megfelelő volt. Én azt hittem, hogy csak olyanokat hívnak meg, akik már legalább egyszer játszottak Gibraltáron, de volt ez alól kivétel közülünk is. Az alapkoncepció szerint cél volt, hogy a 20 játékos 20 különböző országból jöjjön, ez annyiban valósult meg, hogy a tartalékokkal együtt a 22 játékos 21 különböző nemzetből került ki. Úgy gondolom, hogy mindez közrejátszott a kiválasztásomban.

Az első kapcsolatfelvétel után november közepéig nem történt semmi érdemleges, már kezdtem lemondani a versenyről, de aztán jelentkezett az új szervező, Laurent Freyd (aki már korábban is a gibraltári sakkfesztivál szervezői kötelékében volt) és megküldte a hivatalos meghívást és onnantól már nem kellett titkolóznom.

Sok barátomtól megkaptam, hogy ezzel a lehetőséggel megnyertem, ha nem is a lottó ötöst, de a négyest mindenképpen. Kérdezték többen is, hogy sikerült ezt az indulást elérnem. Tisztában vagyok azzal, hogy ehhez szerencse kellett, de hiszem, hogy a kiválasztásomban a személyiségemnek is szerepe volt. Remélem, az eredményem is visszaigazolja a szervezők felé a döntésüket.

Ment veled kísérőként valaki itthonról?

Egyedül voltam. Mindenkit a Holiday Inn szállodában szállásoltak el egyszemélyes szobákban. Kaptunk egy fix összeget az utazásra. Én Budapestről Malagáig egy fapados járattal repültem, de aki Kazahsztánból, vagy Argentínából repült, annak teljesen elfogyott az utazásra a pénze. A szervezők annyit kértek tőlünk – amit bele is írtak a szerződésünkbe –, hogy jelenjünk meg normálisan, és működjünk együtt a médiával. Nekem ezek nem estek nehezemre. Bevallom őszintén, élveztem a helyzetet és lubickoltam az egész felhajtásban. Tudom, hogy én már nem leszek világbajnok, legfeljebb a senior kategóriában lehet majd erre esélyem (nevet), de ezen a „Battle of the Sexes” versenyen tényleg sztárnak érezhettük magunkat.

Egzotikus asztalkép Balázs, az azeri, a kazah, a angol és a spanyol versenyző társaságában

Lehet ezt a versenyt komolynak nevezni, vagy egyfajta show volt az egész?

A versenyzők között abszolút baráti, családias hangulat volt jellemző. A sakk közös nyelv volt a játékosok és a szervezők között is, sokat beszélgettünk és sokszor együtt is ebédeltünk. A játszmák viszont teljesen komolyak voltak és ennek megfelelően álltunk is azokhoz. Az esemény az első pillanattól kezdve a végéig nagy médiafigyelmet kapott.

Mi lehetett az oka ennek a figyelemnek?

Bár voltak már hasonló versenyek, de először volt olyan, ahol ilyen profi körülmények között tudásszintben egymáshoz közel álló nőket és férfiakat eresztették össze egymás ellen . Az egyedisége magában a formátumban és a környezetben rejlett. Van Gibraltárnak egyfajta varázsa, amit én már 2016-ban is átéltem, pedig azon a versenyen csak átlagosan teljesítettem. Akkor külön élmény volt az, hogy élőben láthattam külföldi top játékosokat.

Mennyire befolyásolta a koronavírus a versenyt?

Minden nap volt Covid-tesztelés, eredetileg reggel -sakkozói mércével, inkább hajnali – 8 órakor, de a női csapat kifakadása után ezt később át tették este 10 órára. Kérték tőlünk, hogy vegyük komolyan a vírus elleni védekezésre vonatkozó szabályokat. Nem nagyon mozdultunk ki, bár más helyen volt a szállás és a versenyterem. A szervezők transzferbusszal segítették a mozgásunkat, de nekem kellett a friss levegő, a mozgás játszma előtt, így én mindig gyalogoltam a helyszínre és reggelente is sétáltam kicsit a még elhagyott tengerparton, figyelve arra, hogy alacsonyan tartsam a megfertőződés kockázatát.

A 6. fordulóban Balázs, Pia Cramlinggal, a nők csapatkapitányával játszott. Fotó: John Saunders/GibChess

Az 1. forduló után este Stefanova , a bolgár exvilágbajnok tesztje pozitív lett. Nem sokkal előtte egy asztalnál vacsorázott a teljes női csapat, így benne volt a levegőben, hogy többen elkaphatták és esetleg lefújják majd a versenyt a megbetegedések miatt. Másnap együtt ebédeltem az egyik játékosukkal, úgy voltam vele, hogy ha már többen fertőzöttek, akkor úgysem rajtam fog múlni a verseny. Szerencsére az első eset után már nem volt több pozitív teszt a játékosok között a versenyen.

Az első 6 fordulóban én végig maszkban játszottam, mivel azokra, akik nem vették még fel a 3. oltást, komoly szankciók vártak volna az utolsó játékbeli ellenfelük pozitív tesztje után, amit csak a a játszma alatti folyamatos maszkviseléssel lehetett volna elkerülni. A technikai értekezleten kb. 20 percen keresztül taglalták a teendőket pozitív teszt esetén. Én ezért hordtam kivétel nélkül mindenhol a maszkot, így játszma közben is. Nem zavart semmiben. A 7. napon, amikor a szerintem legcsinosabb ellenféllel, az azeri Mammadzadával  játszottam, már levettem a maszkot, hogy olyan fotó készülhessen rólunk, amelyiken az arcunk is látszik. A 8. fordulónál egy másik helyes ellenfelem volt, a kazah Abdumalik. Gondoltam, amíg a fotósok el nem mennek, addig nem veszem fel a maszkot, de a maszk nélküli ellenfelem 10 másodpercenként köhögött, így végül inkább visszavettem a sajátomat.

Balázs ellenfele az azeri Mammadzada a 7. fordulóban. Fotó: John Saunders/GibChess

Végül a férfi csapat győzedelmeskedett, amiből ketten szereztétek a legtöbb pontot, és emellett egy nagymesteri norma is összejött számodra. Mitől ment ilyen jól a játék szerinted?

Több faktorból tevődött össze az eredményem. Az egyik az, hogy már előtte is nagyon komolyan vettem a versenyt és volt egy edzőtábor-jellegű felkészülésem. Karácsony előtt letettem az utolsó vizsgáimat, és onnantól volt 4 hetem készülni. Ebben az időszakban pár edzést még tartottam, de az utolsó héten már azt sem vállaltam. Itthon voltam és sakkoztam ebben az időszakban. A készülésem 3 részből állt, először is megnéztem az ellenfeleim megnyitásait mindkét színnel, hiszen nem volt előzetes sorsolás. A második rész gyakorlatiasabb volt: kombinációs feladatok fejtése és az online gyakorlás, a harmadik pedig a középjátékom csiszolgatása. Utóbbira különösen nagy szükség volt, mert az ezt megelőző félévben rengeteg jó állást elrontottam, nem tudtam azokat nyerésig fokozni. Sok online játszmát játszok, és ezekben keresem tudatosan azokat a helyzeteket, amelyek nem átlagosak.

Tudtam, hogy ez egy kiugrási lehetőség lehet számomra, akár játékosként, akár ha majd edzőként tanítványokat fogadok. Egy jó szerepléssel lesz alkalmam megmutatni magam a sakkvilágnak. Ott lesz a kamera, a média, és csak rajtam múlik, hogy mit tudok kihozni mindebből. Volt az egésznek egy varázsa, feelingje.

Fontos volt, hogy jól induljon a verseny számomra és sikerüljön megnyernem az első játszmát. Pont ezért a legelején az egyik legkellemetlenebb ellenfelet, az ukrán exvilágbajnok Muzychukot akartam elkerülni, akivel mindketten a 6-os sorszámot húztuk. Később derült ki, hogy a híres lottóhúzás mintájára fordítva néztem a számjegyet, mert végül a 9-es sorszám lett az enyém. (nevet)

Balázs és a kazah Zhansaya Abdumalik. Fotó: John Saunders/GibChess

Az 1. forduló után történt a korábban említett kényszerű játékoscsere a nőknél, ami azt hozta magával, hogy a következő fordulóban a tartalék játékossal, a grúz Batsiashvili ellen játszottam, akire a verseny előtt nem készültem előre, Neki volt a nők között a második legmagasabb Élő-pontja egyébként. (a tartalékokat a fokozódó vírushelyzet láttán, csak az utolsó pillanatokban hívták meg.) Én az egyetem miatt amúgy is megszoktam már a korán kelést és a fokozott iramot, így itt is sikerült felkészülnöm addigra, mire asztalhoz ültünk.

Általában jellemző rám, hogy a csapatversenyeken jobban teljesítek, mert külön motivál az a tudat, hogy nemcsak magamért játszok olyankor, és ez most is így volt. Nálunk a csapatvezető Sabino Brunello olasz nagymester volt, aki nagyon szépen összefogta a csapatot, nekem annyi feladatom maradt, hogy a táblán próbáljak vezér lenni.

A normámban előzetesen nem hittem volna, az elmúlt félévem eredményei alapján. Az esélyt tovább csökkentette, hogy még otthon kiszámoltam előzetesen, hogy az ellenfelek aktuális Élő-pont átlaga 2449,5 lesz és 10 fordulós normánál 2450 kellene, hogy a 7/10 pontos tartományba essek. Stefanova tesztje ugye a játszma előtti este lett pozitív, ha másnap vele játszottam volna, akkor már 7,5 pont kellett volna, de így Batsiashvili élője pont annyival volt magasabb, hogy felvigye az átlagot 2450 fölé. Nyilván, ha nyernem kellett volna az utolsó fordulóban, akkor teljesen más hozzáállással és megnyitásválasztással ültem volna asztalhoz, így viszont abban a kellemes helyzetben voltam, hogy világossal elég volt a döntetlen is. A végén, amikor Stefanova odajött hozzám gratulálni, ezt át is beszéltük, és igazi sportemberhez méltóan hozzátette, hogy a távollétének legalább volt ennyi hozadéka.

A sikeremben szerepe volt még Papp Petra női válogatott sakkozónknak, aki a “női stílus” és az ellenfelek ismerete mellett néhány fordulóban konkrét elemzésekkel is segített, míg a “mindenkori szekundánsom” és legjobb barátom, Dankházi Andris a gyakorlati tanácsain túl együtt mérlegelt velem a megnyitások kiválasztása során.

Befolyásolt, hogy női ellenfelekkel játszottál?

Komolyan vettem a versenyt, bár tudom, hogy vannak a férfiak között is olyanok, akik lenézik a női sakkozókat. Valaki kérdezte is tőlem viccesen, hogy ha 10 nővel játszottam, akkor most női nagymesteri normát teljesítettem vagy férfit? Kedvezőtlen előjel volt számomra, hogy az utóbbi években nagyon rossz volt a mérlegem a női játékosok ellen.

Volt egy beosztásunk, hogy éppen kinek kell játszma után interjút adnia, és kiről készítenek portrét és ki megy be a stúdióba. Talán a legjobb partim után kerültem én sorra az élő játszmabemutatásban, és az eredeti kommentátor, Elizabeth Paehtz helyére koronavírus miatt az utolsó utáni pillanatban beugró Irina Bulmaga (aki most először volt kommentátori szerepkörben és véleményem szerint nagyon jó párost alkottak a már tapasztalt Lawrence Trenttel) arra volt kíváncsi, hogy ha egy szimpatikus vonzó nővel játszok, akkor az mennyire befolyásolja a teljesítményemet, előfordulhat-e olyan, hogy kevésbé akarom legyőzni. Én erre neked is csak azt tudom válaszolni, hogy az elért eredményem beszéljen helyettem. Persze, esztétikailag jó érzés csinos hölgyekkel játszani, de azért vannak ennél fontosabb szempontok is.

Mesélnél a verseny díjazásáról?

Az összdíjazás 100 000 font volt. Ez osztódott az első helyezett csapat és a második helyezett csapat között 75-25% arányban. Majd ez az összeg került egyenlően felosztásra a csapattagok között. Hogy én mire fogom költeni? Nyáron szeretnék összeköltözni a barátnőmmel, amire most esélyünk is lesz. A lakásba fogom beleforgatni a nyereményemet. Jól jött ez a pénz, az biztos, de nem csak nekem. Öröm volt nézni zamíbiai játékostársam őszinte boldogságát a nyereményt látva.

A díjátadáson már a teljes mezőny maszk nélkül látható Foto: John Saunders/GibChess

A verseny tudósításában is elejtett a szervező egy mondatot arról, hogy van esély ennek a jól sikerült versenynek a folytatására.

Mindenképpen szeretném elmondani, hogy ez volt életem legjobb 14 napja, aminek élményét semmi máshoz nem tudom hasonlítani.
Amíg az építkezés miatt nem lesz a nagyobb Open megrendezésére lehetőség, addig szerintem lesz még itt ilyen típusú verseny. Vélhetően cserélődik majd a mezőny, de talán lesz esélyem akkor is újra bekerülni majd a csapatba. Én örömmel mennék ismét.

'Fel a tetejéhez' gomb
X