Interjúk

Kiss Inez számára a sakk több mint hobbi – Beszélgetés a fiatal tehetséggel és édesapjával

A versenysport már a pályakezdéskor sok áldozattal és lemondással jár. Érdekes kérdés, hogy ezeket az erőfeszítéseket miként élik meg az érintettek egy fiatal és tehetséges versenyző esetében.

Inez, a 2018-as világbajnokságon

A Kiss családban 5 gyermek van, Dominik 2 éves, Áron 5, Villő 6, Rúben 8, míg a legnagyobb, Inez, 10 éves. Szülei nem a sakkozók világát élik, édesanyja  hegedűművész, édesapja pedig villamosmérnök. Inez fejlődése a sakkban nagyon figyelemreméltó, ez adta az interjúnk apropóját. Míg az édesanya a család többi csemetéjére vigyázott, addig az édesapával és Inezzel beszélgettünk a sakkról.

Kezdjük a beszélgetést azzal, hogy nálatok mindenki tud sakkozni?

Gergely (továbbiakban: G.): Nekünk, szülőknek  nincsen komolyabb kapcsolatunk a sakkal. Édesapám versenybridzselt, és szeretett sakkozni is. Volt egy-két sakkos könyvünk, és engem is megtanított a lépésekre, még pár megnyitást is említett, de csak a neveik maradtak meg bennem. Inezen kívül Rúben és Villő is sakkoznak, már több gyermekversenyen is részt vettek. Áron pedig most kezdi tanulni az alapokat. A nagyokra való felnézés jelen van a kisebb tesók között, és szeretnék azt csinálni, amit a nagyoktól látnak. Többször előfordult, hogy Inezt, a feleségemet, vagy éppen engem kértek, hogy menjünk velük sakkozni.

És Inez, hogyan kezdte ezt a sportot?

G.: Amikor már elég nagy volt ahhoz, hogy jobban tudott figyelni, elkezdtünk keresni neki valami logikai játékot. Így jutottunk el a sakkhoz. Otthon a feleségemmel néha-néha leültünk egy-egy partit játszani, de Inezt a játékon és a szabályos lépéseken túl mélyebben érdekelte. Az első edzője Benyeda Tibor volt, aki most az ART3F csapatvezetője. Tibor egy évig tanította Ineznek az alapokat, majd egy rövid kihagyás után óvodai edzés keretében megismerkedtünk Szabó Balázs FIDE mesterrel, aki újabb egy évig foglalkozott vele. Az ő révén került Inez az MTK egyesületéhez, és a VB-re való felkészítést is ő végezte. Ezután Balázs továbbadta Inezt Szabolcsi Jánosnak (vele készült interjúnk itt elérhető – Sakkmező). Jelenleg Szabolcsi mester mellett Mihók László (vele készült interjúnk itt elérhető – Sakkmező) és Izsák Gyula foglalkoznak edzőként Inezzel.

A hazai mezőnyben sokat  versenyeztek, hogyan tudjátok ezt az iskolával összeegyeztetni?

G.: Egyre szaporodnak az iskolai kikérők a táborok és versenyek kapcsán. Az iskolai akadályokat még a hiányzások mellett is viszonylag könnyen veszi Inez, ezért kár lenne megvonni az iskolai közösség lehetőségét. Ebben a korban kiemelten számít egy jó társaság, egy jó osztályközösség. Most reméljük, be fog kerülni egy erősebb gimnáziumba, és ha majd azt látjuk, hogy a további fejlődéshez még több iskolai távollét szükséges, akkor foglalkozunk majd azzal, hogy megtaláljuk a megoldást.

Érdiek vagytok, mégis a Budapesten működő MTK egyesületéhez tartoztok. Mi a véleményetek az egyesületről?

G.. Nekem nincs összehasonlítási alapom más egyesületekkel, az viszont biztos, hogy nagyon sokan jelentkeznek az MTK-ba. Híres egyesület, és nagyon jó edzők dolgoznak ott. Kiemelném a nemrég elhunyt Kállai Gábort (vele készült interjúnk itt elérhető – Sakkmező), aki hihetetlenül nagy energiával és hozzáértéssel vezette az közös edzéseket. Nagyon jó kapcsolatot tudott kialakítani a gyerekekkel. Mindenképpen nagy fájdalom az, hogy ő eltávozott, hiányzik mindenkinek. Nem tudjuk, hogy ki lesz a következő edző, de bízok abban, hogy a lendületet és a sakkszeretetet ugyanúgy át fogja adni a fiataloknak.

Inez, most hozzád fordulok. Mit szeretsz szabadidődben csinálni?

Kiss Inez (továbbiakban: I): Sportolni, mozogni és társasjátékozni. Szoktunk játszani Catant, Mars terraformálását, Carcassonnet és Concept-et. (ez mind stratégia társasjáték – Sakkmező)

Mit gondolsz, kell a sakkhoz szerencse?

I.: A sakk annyira nem szerencsejáték, de fontos, hogy a verseny napján ne legyek fáradt, és az is, hogy milyen ellenféllel kerülök össze.

Sokat versenyzel, vannak terveid a sakkban?

I.:  A korosztályos versenyeken szeretnék jól teljesíteni, és kijutni nemzetközi versenyekre is. A legtöbb  hétvégén van versenyem. Szeretek versenyen játszani, és utána megnézni a partit, hogy legközelebb jobban menjen a játék. Még nyáron azt terveztem, hogy év végére 1350 Élőm lesz, de már 100 ponttal több van. Szeretnék külföldön is jó helyezést elérni. Később bekerülni majd a magyar válogatottba, és kijutni az olimpiára. Felnőtt koromban majd szeretnék sakkedzéseket tartani.

Mi van akkor, ha éppen nem megy jól a játék, olyankor anyáék hogyan reagálnak?

I.: Attól függ, hogy hogyan rontottam el. Meg szoktuk beszélni, mi volt a hiba. Van, hogy csak elmegyünk mozogni, vagy eszünk, és készülünk a következő partira.

Gergely, ti szülőként hogyan élitek meg ezeket kívülről?

G.: Latolgatni szoktuk az esélyeket parti előtt. Én nem nagyon értek hozzá, és van úgy, hogy egy olyan pillanatban megyek be, és nézek rá az állásra, hogy azt sem tudom ki lép éppen, és esélytelennek látom a partit, aztán kijön a lányom és mondja, hogy megnyerte. De ugyanez megtörténik fordítva is. Szóval ez egy nagy érzelmi hullámvasút tud lenni. Ezt tudni kell  kontrollálni minden szülőnek. Nehéz dolog, amikor tudom, hogy képes megnyerni egy partit, és mégsem jön össze végül. Elfáradt, vagy elrontott valamit, esetleg egy régi hiba jött elő. Ezt meg szoktuk beszélni utána, de észnél kell lenni, hogy milyen hangsúlyt választunk ehhez.

Mit ad a sakk Ineznek?

G.: Az biztos, hogy ugyanazt a lefáradást megadja, mint egy fizikai sport. Inez egy nehéz edzés vagy parti után nagyon megéhezik, és igényli a mozgást levezetésnek. Mentálisan rengeteg pozitívumot ad a sakk. A logikus, analitikus gondolkodásmód, tervezés velejárója ennek a sportnak. Készültünk most a 8 osztályos gimnáziumi felvételire, és mindig szóba jött a sakk matekozás közben is, de fordítva is volt olyan, hogy sakk közben a matekozás került szóba. Úgy látom, hogy szoros összefüggés van eközött a két terület között.

Hogyan tudtok motiválni?

G.: Ez változó dolog, attól függően, hogy mennyire van épp erre szükség. Régen azért keményebb feladat ez volt nekünk. Az elején még együtt ültünk le, együtt néztük a könyveket, együtt analizáltuk a mesterpartikat, és tanultuk a megnyitásokat. Most már egyedül csinálja ezeket Inez, a saját akaratából. Úgyhogy a saját motivációja viszi előre. Ha mi azt látjuk, hogy valamelyik részt elhanyagolja, vagy magától nem jut eszébe, akkor rátereljük arra a figyelmét.

Inez, milyen tanuló vagy? Hogyan néznek rád a többiek az iskolában?

I.: Kitűnő tanuló vagyok. Edzőtábor után meg szokták kérdezni, milyen volt a tábor. Az iskolában is tudunk sakkozni, mert az osztályfőnököm hozott pár sakk készletet. Le szoktunk ülni játszani és utána megbeszéljük a partit, de van, akit ez nem érdekel.

És milyen a Maróczyba járni?

I.: Örülök, hogy meghívtak, sokat tanulunk. Az edzéseken kívül is sakkozunk, meg sportolunk, pingpongozunk és kirándulunk is.

G.: Sokat segít a Maróczy Géza Utánpótlás Központ, ahol Inezzel Szabó Bence nemzetközi mester foglalkozik. Sakkbarátságok születnek ott és rengeteg motivációt ad a gyerekeknek. A legutóbbi táborban esténként Inez szinte végig a nagyobb fiúkkal sakkozott, és úgy jött haza, hogy milyen jó volt velük játszani. Ilyenkor teljesen más a viselkedése, annyira lelkes. A barátság, a sakkszeretet, a társas kapcsolatok, a közösség és a jó hangulat mind nagyon kellenek.

A hétköznapokban mennyi edzése van Ineznek?

G.: A táborban napi 7-8 órában sakkoznak, itthon minden nap van edzés péntek kivételével, azért is mert általában akkor kezdődnek a versenyek. Vannak 1, 2 és 2.5 órás edzései is.

Szülőként van segítségetek a döntések meghozatalában?

G.: Ahogy telik az idő, úgy tanulunk bele mi is ebbe az egészbe. Az edzők folyamatosan segítenek a továbbhaladással, versenyekkel kapcsolatban.

Milyen nehézségekkel küzdötök?

G.: Nem panaszkodom. Kapunk szövetségi és egyesületi támogatást is, amiért köszönettel tartozunk, de ennek többszörösét kell a sakkozásra fordítani, így kezd felmerülni a szponzor keresés kérdése is. Nem számolom mennyit költöttünk sakkra idáig, hiszen ha összesíteném, akkor az olyan lenne, mintha a gyerek fejéhez vágnám, miközben a cél mindig is az volt, hogy abban vegyen részt és fejlődjön, amit szeret és amiben tehetséges. Hogy ehhez éppen a sakkba kellett fektetni, az azért van, mert ez a hobbija. Amíg Inez számára a sakk főtevékenység, és ilyen szép eredményeket ér el, addig mindent megteszünk, hogy folytathassa. Inez befektetett munkája és hozzáállása a sakkot több mint hobbi szintre emeli számára és számunkra is. Ő ehhez ragaszkodik, és egyre komolyabban veszi. Most is itt van az íróasztalán egy halom középjáték meg végjáték könyv, amiket napi szinten forgat. Szinte minden szabadidejét edzés, tanulás, edzőtábor vagy verseny formában a sakkra fordítja.

2018-ban a világbajnokságon, 2019-ben pedig az Európa-bajnokságon is jártatok már.

G.: A VB volt Inez első világversenye. 7 évesen indult az U8 korcsoportban. Akkor még nem volt meg az igazi sakkozói hozzáállás, kicsi volt még ehhez. Jószerivel kimentünk nyaralni, körülnézni, meg azért sakkoztunk is egy kicsit. Végül a középmezőnyben végzett Inez. A következő évben az OB-n elért eredménye alapján meghívást kapott az Európa Bajnokságra. Ezek a nemzetközi versenyek fontos mérföldkövek, ahol egy minden tekintetben színes és erős mezőny méri össze tudását. Az ilyen tapasztalatok szükségesek ahhoz, hogy megismerje a korosztálya legjobb sakkozóit, lásson maga előtt új távlatokat, és a korosztályos világranglistán előrébb tudjon lépni, ahol jelenlegi Élő-pontjával nagy örömünkre a 22. helyen áll.

Gondoltatok már a profi sakkozó életre?

G.: A jövő zenéje, hogy ő meddig jut ebben. Lesz-e olyan, hogy majd úgy érzi, hogy esetleg valami más irány felé fordulna. Előtte van még rengeteg dolog az életben, bármi lehet belőle. Lehet, hogy sakkozó lesz, lehet, hogy edző, vagy éppen valami teljesen más.

(Jövünk! Utánpótlás-magazin engedélyével)

Ajánlott bejegyzések ugyanebben a kategóriában

'Fel a tetejéhez' gomb
X