Már a huszárlépésnél világosan látszott világos sötét helyzete.
Olyat tettem, mint a pogány őseim: fehér lovat áldoztam.
A futó előrehozatala is csak futó kalandnak bizonyult.
Nem voltam túl jártas a hadiipari kereskedelemben: két huszárt adtam egy bástyáért.
Játszma közben a Genfi egyezményre hivatkozva ajánlatot tettem a már leütött figuráim visszaszerzésére egy fogolycsere program keretében.
Már a mérkőzés 8. lépése után gyalogelőnyöm volt, tiszthátránnyal megfűszerezve.
A futó ütésével egyidőben beütött a katasztrófa is.
Uraltam a nagyátlót, de a tábla többi részéről inkább nem beszélek.
Korán bevittem a gyalogomat… az ellenfél tisztjei közé.
Számomra is hihetetlen volt a tisztelőnyöm, de sajnos az ellenfél a következő lépésben visszaütött.
A tábla, bár látszólag stabilan feküdt az asztalon,mégis mintha átbillent volna.
Olyan lassan lépett, hogy azon gondolkodtam, beállítom a sakkórán az ébresztés funkciót.
Úgy tanultam a sáncolás király lépés, de akkor miért kell lépni a bástyával is?
A vezérem büszkén magasodott a tábla mellett a többi leütött bábum társaságában.
A vezérem ostoba módon történő elvesztését fapofával fogadtam, izguljon csak az ellenfelem, vajon miért áldoztam fel.
Korán előrehozta a futóját, mintha ez egy futóverseny lenne.
A kötés a nagymamák hobbija, csoda, hogy nem néztem ki huszonéves ellenfelemből?
A mérkőzés előtt olyan szépen megosztoztunk a bábukon, de aztán a parti alatt rá kellett döbbenem, hogy az ellenfelem többet akar.
Ki számít arra, hogy egy bástya egyszercsak rohamra indul?
Sokat jelentett, hogy az edzőm odajött és megnézte a partimat, de a sóhaja és a fejcsóválása nem segített.
Gondoltam idővel még nyerhetek… talán 5-6 év múlva, ha ellenfelem tudása jelentősen visszaesik addigra.
A 4. játékórában járva azt feltételeztem, hogy ellenfelem a kiéheztetésemre játszik.
Van olyan személyiség, aki szeret a középpontban lenni. Úgy látszik ellenfelem is ilyen volt, átengedtem neki a centrumot, mondván okos enged…
Büszke voltam, hogy több mattképet is találtam a táblán, az ellenfelem választott is közülük, majd véget vetett a játszmának.
Az ellenfelem megnyitását névről jól ismertem.
Ahogy az anyagom egyre fogyott, úgy vontam kétségbe az anyagmegmaradás törvényét.
Gondoltam gyorsan előreviszem a gyalogomat, de a lovam hátáról állandóan leesett.
A huszárral lóhalálában sietett.
Odalépett sötét lovával a világosom mellé. Kíváncsi lettem volna, ha kis zebra születik, azt hogyan osztottuk volna el.
Kihagytam egy győzelmi esélyt: ha évekig készültem volna erre a partira.
Nem törődött velem. Úgy adott mattot, hogy nem is kértem.
A versenybíró is hazudott, azt mondta leesett az órám. Mondtam, hogy egyrészről nem is az enyém, másrészről végig itt volt az asztalon.
Bevitte a gyalogját az alapsoromra és vezérré változott. Hát jó…. Megindultam a vezéremnel az ő alapvonalához, azzal számoltam, hogy minimum sárkány lesz belőle.
Nem tudom minek kellett neki annyira a lovam. Talán lókereskedő lehetett.
Valami motívumot kerestem. Fel is fedeztem, hogy a táblán fekete és fehér mezők váltakoznak felváltva.
Nem adtam fel az esélyt. Még reménykedhettem abban, hogy megszólal a mobilja.
Elég bonyolult állásnak tűnt. Pedig még el sem kezdtük a mérkőzést.
Az edzőm állandóan szid, hogy nem számolok. Pedig már kívülről tudom, hogy hány mező és hány bábu van a táblán.
Kicsit meg voltam illetődve: sem a megnyitást, sem az ellenfelemet nem ismertem, de legalább a figurák ismerősnek tűntek.
A bíróhoz fordultam, de nem volt túl segítőkész, pedig biztosan jobban tud sakkozni nálam.
Az elején és a végén is jól sikerült koncentrálnom… a kézfogásokra.
Taktikus játékos volt, a figuráit 4-4-2 felállásban tette fel a táblára.
Azt mondják a sakkozók okos emberek. 16-16 fekete és fehér figura van, 32-32 fekete és fehér mező. Szerintem nem kell hozzá sok ész, hogy lássuk a békés megoldás lehetőségét.
Az edzőm szerint nem gondolkodtam eleget parti közben, pedig ha tudná, hogy az egész hetemet megterveztem.
Csak nem fogok megijedni az ellenfelemtől, csupán azért, mert GM? Biztosan van egy csomó dolog az életben amiben én vagyok a jobb. Bár ezek egyike sem sakkal kapcsolatos.
A számítógép számomra nem hiteles. Bevittem egy nagymester elleni partimat. Az alapállásnál elemzés után azt írta, hogy közel egyenlő esélyünk volt egymás ellen.
Sok volt a zavaró tényező a múlt heti versenyen. Engem leginkább az állásaim aggasztottak.
Stabil a tudásom. Rendszeresen elkövetem ugyanazokat a hibákat.
Amikor hallottam, hogy a verseny a pincében lesz, már tudtam, hogy elég sok alagsori mattra lehet majd számítani.
Szeretek játszmáim közben a szomszéd partikba is belenézni, azok mindig olyan egyszerűek.
Az ellenfelem lényegesen fiatalabb volt, így nem csoda ha a tisztjei gyorsabban átértek a vezér oldalamról a király oldalamra.
Nyitott vagyok a zárt állásokra.
Örökös sakkal ért véget a játszmánk. Szívesen lemondtam volna erről az örökségről.
Már a játszma kezdetekor láttam, hogy pozíciós játékos az ellenfelem. Ő ült a napsütésnek háttal.
Az elemző program szerint két lépéses mattom volt a táblán. Én még 4 lépést ki tudtam hozni a helyzetből.
Nem értem az edzőmet. A mérkőzést igaz elvesztettem, de nyertem 3 percet az alapidőhőz képest.
Elgondolkodtatott a lépése. A vezércsere vezércsel-e?
Csoda, ha elfáradtam? A sakkóra is majdnem már éjfélt mutatott.
