Interjúk

A vereség nagyobb bánat, mint amekkora öröm a győzelem – Interjú Galyas Miklóssal

Galyas Miklós kétségtelenül egyike azon kevés magyar edzőknek, akik bizonyítottan képesek nagyon magas szintre eljuttatni egy fiatal sakkozót.  Miklóssal a tehetségről, a hobbijairól és a tanítványairól beszélgettünk.

Mikor ismerkedtél meg a sakkal? Hogyan lettél sakkozó?

Első találkozásaim a sakkal akkor voltak, amikor átjött a nagybátyám hozzánk, mert ilyenkor szinte mindig sakkozott édesapámmal. Sakkozni pedig akkor kezdtem, amikor édesapám elvitt a Budapesti Spartacusba, amit egy kiváló edző, Haág Ervin vezetett. Ervin bácsi edzéseit nagyon élveztem, tetszett, ahogyan ő oktatott. Itt 11 évesen játszottam le az első versenypartimat.

Sokat foglalkoztam életemben a sakkal, de nem tudom, hogy mondhatjuk-e azt, hogy sakkozó lettem. Sok csapatban sakkoztam már, a Statisztikát meg, természetesen, a Nagykanizsát mindenképpen kiemelném ezek közül. Utóbbiban 2008 óta játszom, akkor erősítették meg a csapatot és azóta mindig mi nyertük a bajnokságot. Az utóbbi években már nem mindig férek be az első csapatba, így többször játszom a másodosztályban. A külföldi csapataim közül a német Trier-t említeném meg, ahol 13 évig játszottam, ebből 10-et az első osztályban és a jelenlegi angol csapatomat, a Manx Libertyt, amivel már szereztünk ezüstérmet is a bajnokságban. Ezeken kívül játszottam még osztrák, horvát, szerb, szlovák és svájci csapatokban is. Aki sakkozónak áll, annak a szezon közben ritka a szabad hétvégéje, ez a szakmával jár.

Te teljesen a sakkból élsz?

Edzősködöm, és néha még versenyzek. Polgári foglalkozásom nincs, nem is volt soha. Húszas éveim közepe óta edzősködöm, a baráti kapcsolataim révén kezdődött a pályám. Tóth Ervin volt az egyik első tanítványom. Jóban voltam a nővérével, ő és egy közös barátnőnk, Tardos Zsófi találták ki, hogy foglalkozzam Ervinnel.

Aztán jöttek sorra a többiek, akik közül sokan sikeres sakkozók lettek.

Ervin volt az első, aki nemzetközi mester lett és a normák megszerzésekor dolgoztam is vele. Majd jött  Kántor Gergő, akivel kiskorától a FIDE-mesteri címig foglalkoztam. Amikor abbahagytuk a közös munkát 13 éves volt és 2300 feletti ÉLŐ-ponttal rendelkezett. Gledura Benjáminnal is sokat dolgoztam együtt, bár az ő esete kicsit más volt, mint akikkel előtte sakkoztam addig. Míg mások kicsi gyerekként kerültek hozzám, addig Benjáminnal akkor kezdtem a munkát, amikor már erős 2380 ponttal rendelkező sakkozó volt. Sokat utaztunk együtt és mellette már inkább szekundánsi feladataim voltak. Együtt utaztunk Norvégiába, Dániába, Gibraltárra és Angliába is. Amióta kiment Amerikába, azóta csak néha dolgozunk együtt. Még most nyáron is volt egy verseny, ahol szekundáltam neki.

Kozák Ádámmal is akkor kezdtem sakkozni, amikor már nemzetközi mester volt. A nagymesteri cím megszerzése alatt főleg Gonda Laci meg én edzettük, és a mai napig dolgozunk együtt.

Akiből mostanság szerintem hamarosan nagymester lesz, az Horváth Dominik. Magyar származású a család,, de Dominik kint született és osztrák színekben játszik. Vele 1700-as szinten kezdtem el edzeni, ma 2470-nél jár, osztrák válogatott és van már nagymester normája is.

Számomra nagy öröm, hogy egyre több tanítványom lesz jobb nálam. Mindig azt mondom mindegyiküknek, hogy ne olyanok, hanem jobbak akarjanak lenni, mint én.

Szabó Bencével is sakkoztam egy időben, ő is nemzetközi mester lett. FM szintig jutott tanítványom is sok van, pl. Gombócz Ferenc, Úrhegyi Márton, Istvanovszki Martin. Marci és Martin nem akartak profi játékosok lenni, az volt a céljuk, hogy iskola vagy munka mellett  sakkozzanak és FM címet szerezzenek, amit el is értek. Közben a Marci már csinált egy IM normát is. A nők közül Gara Anitának szekundáltam, és Kovács Klárával is sakkoztam együtt.

Két évig edzősködtem az U18-as csapatnál is 2 Csapat Európa-bajnokságon. 2012-ben a fiú csapat 2. lett Pardubicében, ebben már játszott az akkor 13 éves Gledura Benjámin és Kántor Gergely is, akik ma már a felnőtt válogatottban is ott vannak. Nagy Gábor volt az éltáblás akkor, aki nemrég kijutott a Világkupára. Bagi Máté és Tésik Csaba volt még csapattag. 2013-ban Mariborban Varga Melinda és Juhász Barbara pedig tartalék nélkül végigjátszva a versenyt, megnyerte az Európa-bajnokságot.

Ott voltál Bendzsivel Gibraltáron akkor is, amikor legyőzte Anandot ?

Érdekes volt, ugyanis  pont arra napra vettem ki szabadnapot. Aznap nem játszottam, hanem inkább a környéken kirándultam Csonka Balázzsal és Gara Anitával, akik szintén aznapra kértek pihenőt. Időnként ránéztünk a közvetítésre, és amikor láttam, hogy kijött a készülésünk, már sejtettem, hogy nem vereség lesz a vége. A győzelem meglepett és nagyon örültem neki. Másnap folyamatosan csöngött Benjámin telefonja, rengeteg újságíró kereste a parti után.

Honnan lehet tudni, hogy sakkban valaki mire viheti a jövőben, mennyire tehetséges?

A legfontosabb az, hogy mennyire szereti a sakkot, és mennyi munkát hajlandó elvégezni. A tehetség abban látszik meg, hogy látod, hogy ösztönösen jókat lép. Ha megmagyarázni nem is tudja, de bizonyos állásokban mégis jó figurához nyúl, jól működik az intuíciója. Ám volt olyan is, amikor azt gondoltam valakiről, hogy nem olyan tehetséges, mert nem ugrott látványosan nagyokat a fejlődésben, de idővel folyamatosan ment előre és valahogy egyre jobb és jobb lett. Nyilván ők is tehetségesek, de az eredményeket sok munkával tudják kihozni magukból.

A sakkban a tehetség része a szorgalom is. Aki csak játszani szeret, de dolgozni nem, azzal is el lehet jutni egy szintig, de ott erősen korlátozottak lesznek a lehetőségek. A mai sakkban egy bizonyos tudást mindenképpen fel kell szedned, pl. végjátékban vagy megnyitásban, különben sehova nem jutsz el.

Sikeres sakkozó nincsen szorgalom nélkül. Márpedig aki szorgalmas, annak szeretnie kell a sakkot, ezt nem lehet pusztán akaratból, vagy kényszerből csinálni. Alap, hogy szeressük a sakkot.

Más hobbid is van?

Amatőr zenerajongó vagyok. Nálunk otthon vagy rock zene vagy opera szólt, így én is megszerettem ezeket. A mai napig járok koncertekre. Életem egyik legnagyobb zenei élménye volt, hogy a sakkozó barátaimmal még a Covid előtt ki tudtunk jutni Prágába egy Def Leppard koncertre.

A zenét egyébként edzésen is alkalmazom, szerintem motiválásának a rock zene nagyon jó. Én például parti előtt mindig ilyen zenét hallgatok, és a tanítványoknak is van, hogy küldök egy-egy számot parti előtt.

Első cikkeimet nem sakk, hanem pankrációs témában írtam, de ezt ma már nem annyira figyelem, mint régen, de időnként azért előfordul, hogy barátaimmal, Nagy Gáborral és Szabó Bencével megnézünk egy nagyobb eseményt.

De azért edzés közben nem szól a zene, ugye?

Általában nem, de volt egy vidám tanítványom, aki kisgyerekként szeretett edzés közben énekelni. Nem akartam neki azt mondani, hogy te nem tudsz énekelni, inkább beraktam valami zenét, mert mindenki jobban járt így.

Minden sportágban fontos a motiváció. A zenét használom, és ez nálam működik. Ha egyedül vagyok, és valami sakkos anyagot készítek, a háttérben akkor is zene szól, hangulattól függően, általában rock, néha opera. Amikor junior kapitány voltam, próbálkoztam a gyerekeknél is az operával, de beláttam, hogy arra kevésbé fogékonyak, a rock zenére viszont igen. Ezt akkor láttam be végleg, amikor a csodálatos Éj királynője áriával próbálkoztam miközben az egyik fiatal tanítványom erős nemtetszését fejezte ki közben.

Milyen a jó versenyző alkat, mesélj erről egy kicsit!

Túl kell lépni a vereségeken, Kozák Ádám vagy Gledura Benjámin attól is jó versenyzői alkatok, hogy nem omlottak össze egy-egy vereség után.

A profi teniszezők világában egy Djokovic – Federer meccsen Djokovic elvesztett egy olyan szettet, amit neki kellett volna megnyernie. Végig dominált benne, de mégis alulmaradt. Kezdődött a következő szett, és azt gondolta volna az ember, hogy a bosszankodása kihat majd a következő labdamenetekre, de abszolút nem így történt. Behúzta a következő szettet és a meccset is.

Tudni kell felejteni! Mindenkinek van rossz partija. Húztál egy marhaságot, de már nem tudsz mit csinálni. Ha összeesel a következő fordulóra, az nem jó. Az igazán jó versenyzői alkat el tudja felejteni a partit másnapra, akármi is történt benne.

Van olyan szülő, aki jót akar, de amikor veszít a gyermeke, lemegy nála a roló, elveszíti a józan eszét. Még olyan is volt, aki infarktust kapott gyermeke partija közben. Aki ezt nem képes feldolgozni, az hagyja békén a gyereket játszani, majd parti után megtudja úgyis az eredményt. A sakkban az a nehézség, hogy a vereség nagyobb bánatot okoz, mint amekkora örömöt hoz a győzelem. Nem tudom ennek az okát, de ez így van.

Visszatérve a jó versenyző alkathoz,  kell ahhoz is önbizalom, hogy tét alatt jól játsszon az ember. A sikeresebb tanítványaimat sokszor nem is kellett dicsérnem, mert ők saját magukat “veregették hátba” egy-egy győztes parti után. Persze, olyan tanítványom is volt, akit pár győzelem után vissza kellett hoznom a  földre, mert annyira elszállt magától.

Egy edző, egyszer azt mondta, hogy igazán jó emberből nem lesz jó sakkozó, mert a sakkhoz nagyon erős egoista személyiség szükséges. Szerintem, ez azért túlzás, de az biztos, hogy a sikerhez kell az erős önbecsülés és a hit önmagunkban. Ezek nélkül nem lehet nagymesteri szintre jutni.

Neked edzőként mi az erősséged?

Szeretek sakkozni, és ezt talán át tudom adni. Ebben nyilván benne van, hogy imádom a sakk-könyveket, nekem ezeket olvasni szórakozás. Rengeteg szakkönyvet vásároltam és képes vagyok egész nap ezekkel foglalkozni. Úgy gondolom, hogy versenyhelyzetben motiválni is jól tudom a játékosokat.

Nemzetközi mester vagyok, de van 2 teljesített nagymesteri normám. Ez is egy furcsa történet. Amíg sakkoztam, nem tudtam a nagymesteri cím közelébe  kerülni. Le is ment az Élő-pontom 2400-ra, és beláttam, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Később, ahogy a tanítványok elkezdtek fejlődni, nekem is velük együtt nőtt meg a játékerőm. Az Élő-pontom egy időben már 2500 felett is járt. Egy normám hiányzik még, de bízom benne, hogy sikerül teljesítenem.

Régen is oktattál a Központi Sakkiskolában, és most is. Milyenek a gyerekek?

Régen csak vendégelőadó voltam egyszer-egyszer. Amikor Ribli Zoli bácsit lecserélték, akkor lehetett pályázni az állásra, és én mondtam, hogy pályázni nem fogok, de annyit megígértem Gonda Lacinak, hogy ha ő lesz, akkor neki besegítek, és így is hozta sors.

Bővebben erről nem tudok beszélni, mert eddig csak két táborunk volt. Remélem, hogy valamit tudunk előrébb lépni, mert szeretnénk segíteni. Havi egy ilyen tábor alatt persze csodákat nem lehet csinálni, de arra mindenképpen jó lehet, hogy némi tudást szerezzenek és összebarátkoznak egymással. Ez kell ahhoz. hogy elkezdjék egymást húzni felfelé. Ebben hiszek, ez lehet a csoportedzések lényege.

Mennyit változtatott az internet a sakkon?

Több lett az elérhető információ. Az edző egyik fő feladata, hogy megtalálja azokat az anyagokat (partikat, könyveket, videókat), amire a tanítványának szüksége van. Minden tanítvány többet dolgozik egyedül, mint edzővel, ezért nem mindegy, hogy azt hogyan teszi.

Az online sakkozás bárkinek könnyen elérhető, előkapjuk csak a telefonunkat és lejátszunk 2-3 partit. Az online versenyeken nehéz kiszűrni a csalásokat, ezért picit furcsa hangulata lett ezeknek, mert mindenki gyanakszik, akkor is, ha valójában nem történt csalás. Az edzőknek sok lehetőséget ad az internet,  én magam is Skype-on oktatom a külföldi és a vidéken élő tanítványaimat.

Mennyire ment el mellettünk a világ élmezőnye?

Eléggé. Hosszú távon ma már nem lehet olyan országokkal reálisan felvenni a harcot, mint Kína, vagy India. Nyilván, ha jön egy olyan különleges generáció, mint pl. a Lékó-Polgár-Almási voltak, akkor össze lehet szedni egy erős csapatot, de hát hányan sakkoznak Indiában és hányan Magyarországon? A 2024-es olimpiára sem elég 2021-ben elkezdeni készülni. Ezt nem kritikának szánom, de ehhez több idő kell.

Mi kellene ahhoz, hogy utolérjük, és 10-15 év múlva esélyes legyen a csapatunk egy sakkolimpián?

Ha van egy gyerek, aki szeret sakkozni, tehetséges és megkap mindent, tehát minden klappol, akkor eljut egy magas szintig, de ahhoz, hogy világklasszis legyen, ahhoz már zseninek kell lennie. Rapport Ricsit, vagy éppen Caruanát nem tudsz nevelni.
Elsősorban egy szerencsés generációnak kell születnie, másodsorban az edzőknek tudatos munkát kell végezniük velük.
Ha már ilyen kicsi ország vagyunk, akkor a magyar edzőknek jobban együtt kellene működniük. Tudni kell azt, hogy ha egy tanítvány kinő minket, akkor kihez küldjem, hogy tovább fejlődhessen. Sok edző anyagi érdekből is nem engedi el a tanítványát, akit már lehet, hogy óvodás kora óta edz. Ha egy edző egyik tanítványa sem jut feljebb egy bizonyos szintnél, akkor ennek a szintnek az elérése után már sérül a tanítvány érdeke. Optimális az lenne, ha meglennének azok a különböző szinteken tevékenykedő edzők, akik mindig tudnák, hogy mikor és kire lenne szükség a továbblépéshez. Ezt mi kicsiben csináljuk Gonda Lacival, Szabó Bencével és még pár barátommal. Én azt mondom, mindenki csinálja azt és azon a szinten, amiben igazán jó!

Köszönjük az interjút! Kívánjuk, hogy hamarosan ne csak a monogramod legyen GM!

Ajánlott bejegyzések ugyanebben a kategóriában

'Fel a tetejéhez' gomb
X