Interjúk

Legfontosabb elem a játékokon keresztüli tanulás – Interjú Ádám Olgával

Ádám Olga keze alól több mint egy évtizede kerülnek ki azok a gyerekek, akikkel megkedveltette a sakkot. A magyar sakkban régóta probléma, hogy a legkisebbekkel ritkán foglalkoznak úgy, hogy megszeressék ezt a sportot, és mellette megfelelő képzést is kapjanak. Olga képesítése szerint is tanító, a szakértelme is megvan ehhez és igyekszik tovább fejleszteni az oktatását.

Hogyan kezdődött nálad a sakkoktatás?

Már 6 évesen úgy terveztem, hogy ha megnövök, akkor tanítani fogok, aztán kezdtem sakkozni komolyabban egészen fiatal felnőtt koromig. 16 évesen már volt két magántanítványom és adódott egy lehetőségem, hogy iskolai szakkört vezessek. Erre le is csaptam! Elég fiatal voltam még, éppen, hogy engedélyezni lehetett, hogy fizetést kapjak érte. Persze, ez még nem volt olyan komoly, de azt elmondhatom, hogy néha voltak gyerekek az osztályteremben, sőt, olykor sakkoztak is. Elég viszontagságosan indult, nekem azonban jó lecke volt és az iskola egy kis pénzt is fizetett nekem. Ekkor szembesültem azzal, hogy sokszor csak azért járnak a gyerekek ilyen szakkörökre, hogy addig is valahol legyenek. Néhányan voltak csak, akik a sakkért jöttek és a tudást akarták. Közülük vittem is később gyerekeket versenyre, Dunakeszire. Valami ragadt rájuk is, rám is, sokat tanultam belőle.

Édesapám, Ádám György szervezte ekkoriban a BEAC-ban az edzéseket. Kaptam ott is egy kis csoportot, és az ottani gyerekek szülei is kérlelni kezdtek, hogy menjek az ő iskolájukba is oktatni. A vége az lett, hogy egyre több iskolába jártam sakkot tanítani. Hamarosan eljutottam arra a szintre, hogy már nem tudom hova tenni az újabb edzéseket, mert elfogyott a szabad kapacitásom. Ekkor kezdtem ajánlgatni pár sakkozni tudó barátomat, de ennek nem lett igazán jó vége, mert 3 hónap múlva azt hallottam, hogy elfogyott a lendülete és nem ment többet, így szét is hullott a csoport. Ez engem nagyon zavart, ezért úgy döntöttem, hogy akit én ajánlok, azzal előtte részletesen átbeszélem, hogy mik a célok, milyen terv szerint haladjon a gyerekekkel, elmondom neki, amit én már megtapasztaltam az évek alatt, pl. hogyan lehet megszerezni és fenntartani a gyerekek figyelmét, vagyis a saját módszertani dolgaimat. Innentől ez a fajta együtt-gondolkodás már feltétele volt az ajánlásomnak. Majd úgy voltam vele, ha már ennyi energiát és ötletet beleölök, akkor jó lenne valahogy összefogni üzletileg is, hogy nekem is megérje a dolog, és így jött létre az első Sakkovi. Ekkoriban ugyanis már járogattam óvodákba is, és beszerveztem néhány sakkos társamat, így egyre több kollégám lett.

Mára közel 20 munkatársam van, de nagy a fluktuáció, mert a kollégák kiegészítésnek, egyetem mellett választják a Sakkmatyit, és ez nem tart örökké, de ez így rendben is van. Több mint 50-en vannak azok, akik voltak már valaha oktató-kollégáim, és az én lelkesedésem is változó, de jelenleg nagyon elszánt vagyok és tudatosan szervezem a munkát. Budapest-Kőbányán kezdtem, de amikor Piliscsévre költöztem, kiderült, hogy itt nincs komoly konkurencia, így nagy örömmel fogadtak a környékbeli intézmények. És időközben eljutottunk Nagykovácsira, Budakeszire, Budaörsre és Solymárra is. Leginkább iskolai és óvodai szakköröket tartunk, de mindezeken kívül egy-két külsős helyszínünk is van, és most a karantén ideje alatt megjelent az online tanfolyam is a palettán, ami nagyon bevált!

Miben különböztök más sakkiskoláktól?

A saját tapasztalataim határozzák meg a koncepciónkat. Először is elmentem a Tanítóképző Főiskolára, mert akkor még azt hittem, hogy tanítónő leszek, és megtanultam azokat a dolgokat, amiket szépen beépítettem a saját gyakorlatomba, kitapasztaltam egy csomó mindent. Jó pár éve vannak módszertani képzéseim, oktatókat képeztem és jók voltak a visszajelzések, így aztán tanfolyamokat csináltam direkt óvónőknek, ahová nulla sakktudással lehet jönni, és az alapokat tanítom meg nekik. Volt egy nyíregyházi óvónéni, aki úgy jött oda hozzám, hogy ő most megy nyugdíjba, de nagyon tetszik neki ez a sakk, bár nem tudja ugyan a lépéseket, de ő szeretné ezt tanítani a gyerekeknek. Havi 3×3 napos képzést tartottam neki, nem tudtam mire lesz elég. Egy év múlva, amikor eljött ismételni, el voltam ájulva, hogy mennyit fejlődött a tudása, a szorgalmának köszönhetően. Azóta is toborozza a gyerekeket és az óvónéniket is.

forrás: Szabadfold.hu

Milyen módszereitek vannak a sakk megszerettetésére?

A módszertanunk legfontosabb eleme a játékokon, tapasztalaton keresztüli tanulás. Ez azt jelenti, hogy minden elméletet – nem csak az alaplépéseket – egy-egy játékon keresztül tanítunk meg, szinte sosem magyarázunk. Ezzel lehetőséget adva a gyerekeknek, hogy maguk tapasztalják ki az adott állásban, az adott témában a nyeréshez vezető utat. Ezek a játékok rövidek, és garantált sikerélményt adnak. És valójában ez a sikerélmény az, ami a gyerekeket a sakktábla mellett tartja.

A hozzátok jelentkező óvodásoknak, kisiskolásoknak vannak már ismeretei a sakkról?

Általában van olyan gyerek a csoportban, akinek már van, de néha azt kívánom, jobb lenne, ha nem lenne. Sokszor közelharcot vívunk a szülőktől, nagyszülőktől érkezett tudással, hogy pl. a királynőt vezérnek nevezzük, vagy a parasztot gyalognak, illetve gyakori vita tárgya az is, hogy a vezér kezdéskor a saját színén áll, vagy sem. Előbb-utóbb persze sikerül meggyőzni őket róla, hogy nekem van igazam.

Sok a más jellegű különóra. Hogyan tudod a gyerekeket megfogni, és megtartani a sakknál?

Igen, ez a valódi konkurencia és nem a többi sakkedző. Úgy szoktuk csinálni, hogy tartunk egy bemutatkozó órát a gyerekeknek, aztán rájuk és a szülőkre bízzuk a döntést. Mindig vonzó a többi különóra is, különösen tavasszal, amikor jön a jó idő és kikívánkoznak a gyerekek a szabadba. De ez is megoldható, kivisszük a sakktáblát. Az utóbbi években már nagyon jó arányban maradnak meg a gyerekek a Sakkmatyi foglalkozáson. Nem túl magas a lemorzsolódás.

Ezek a szakkörök a tömegsakkról szólnak, de mi van akkor, ha olyat gyereket találtok, akivel jobban lehetne haladni? Nekik magánedzést javasolsz?

Folyamatosan szervezünk pár helyen olyan csoportokat, ahol magasabb szinten megy az oktatás, és próbáljuk oda meghívni a tehetségesebbeket. Az utóbbi két évben végre vannak oktatóim, akik nálam jobban sakkoznak, 2100 feletti élponttal. Ezek a fiatal egyetemisták oktatják a haladókat. Benedeczky Lehel, Buzás Bertalan, Kassay Krisztián, és Zentai Péter a legmagasabb élősök a „csapatunkban”, ők edzik az élőpontos gyerekeket is.

Tehetséges növendékeitek is vannak?

Aki jelenleg is nálunk van, ő a lányom, Paksai Nikolett, persze, ő előnnyel indul. Viszont számos tehetséget indítottunk már útnak, és került át tőlünk más edzőhöz/egyesülethez. Saját volt tanítványaim közül, aki ma is aktív és ott van a korosztályos élmezőnyben, ő Sulyok Eszti. De Hajdu Marci is csakúgy, mint Mátyássy Lázár Sakkmatyis oktatónál kezdett 2 éve, és hihetetlenül fejlődik, én is csak pislogok, hogy mennyire szárnyal… Mind a ketten Tóth Rita kolléganőmnél indultak el. De folytathatom a sort: Molnár Dalma Réka is Sakkmatyis növendékként kezdte és Kovácsi Sára is megfordult az edzéseimen óvodásként, de vannak többen élőpontos, aktív, lelkes fiatalok, akiket valamikor elindítottunk. Aztán, persze régi tanítványaim között vannak szép eredményeket felmutató – ma már nem versenyző – játékosok is.

Nagyon sok olyan tehetséges gyerek van a magyar sakkéletben, akiket a Sakksuli kupa versenysorozatunkon láttam „felnőni”. Bár ők nem tanítványok, de szemmel tartom a sikereiket.

Hogyan dől el, hogy kihez adjátok át a legjobbakat?

Sok tehetséges gyermekkel jártunk úgy, hogy átkerültek máshova, anélkül, hogy mi már szakmailag indokoltnak éreztük volna a tovább-állásukat, de tény, hogy a hosszútávú fejlődésüket nem tudtuk volna biztosítani. Épp ezen a következő szinten dolgozom most is. Végre létrehoztunk egy egyesületet, pont azért, mert látjuk, hogy ez több lehetőséget ad a versenyzőknek. Így már végre ezen a téren is a saját lábunkon tudunk állni.
Én nem sakkozom már versenyszerűen. Nemcsak azért, mert a sok munka mellett nehezebb figyelni a saját fejlődésemre, hanem mert van 3 saját gyermekem is.

Mivel nagyon kicsikkel foglalkoztok, így kevesebb figyelmet kaptok, mennyire vagytok ismertek sakkos berkekben?

Szerintem eléggé, hiszen magam is aktív versenyző voltam évekig. Én legalábbis ismerek mindenkit, akit szeretnék. Régebben még Polgár Judittal is dolgozhattam, amikor gondolkodott, hogy jó lenne, ha a saját gyerekeit sakkoztatni tudná, megkérdezett másokat, akik engem ajánlottak, mint ovis oktatót. A gyermeke óvodájában a „kötelező jelleggel mindenki sakkozik” programot indítottunk közösen. Judit végül elindult a Sakkpalota irányába, ami kicsit másról szól, szerintem kevésbé sakk, mint amit mi csinálunk, más téren viszont több.  Bizonyos szinten persze konkurencia, mert a Sakkpalota programmal bemegy iskolákba, óvodákba, és mi, amikor odamegyünk, hogy szeretnénk sakkot oktatni, akkor azt mondják, hogy itt már van sakk. A kevésbé hozzáértőknek nehéz érvelni a mi programunk előnyeiről.

Sokan panaszkodnak, hogy egyre nehezebb utánpótlást találni, te ebből mit látsz?

Az én megfigyelésem szerint, mintha más lenne a szülők hozzáállása a sakkhoz, mint tíz évvel ezelőtt volt. Sokkal kevesebb az olyan elszánt szülő, aki azt mondja, hogy ha már elkezdtük, akkor csináljuk, jussunk el, ameddig csak lehet. A legtöbb gyerek úgy jár, hogy ha van kedve, jön, ha nincs kedve, nem. Nekem ez a legrosszabb, hogy nem lehet hosszútávon építkezni. Egy évig sakkozik, aztán egy évig focizik. Így nehéz eredményeket elérni. Olyan is van, hogy járjon, mert iskolai szakkör és befizetik, fejleszti is a gyereket, de versenyre már ne vigyem, mert akkor tanulnia kell és más programok is vannak hétvégenként. A gyereknek meg lenne esze és kedve versenyezni, de a szülő nem akarja. Mindig mondom, hogy nem abból lesz a sakkozó, aki tehetséges, hanem akit a szülei hajlandók támogatni. Nem a tehetséges gyereknek vannak lehetőségei, hanem a legfontosabb tényező a szülő. A pénzről annyit, hogy ha a szülő akarja, akkor ezen a szinten elő is teremti.

Fordítsuk meg: találkoztál-e olyannal, hogy a gyerek megnyert egy-két partit, és a szülő azt gondolja, hogy onnantól kezdve ő lesz a második Carlsen?

Sajnos, gyakori tapasztaltam, hogy a szülő nem nagyon tudja megítélni a gyereknek a fejlődését. Csak a szerzett pontokat nézi, és nem tudja értékelni a komolyabb ellenfelek elleni küzdelmet, nem látja a gyerek tehetségét. Ezt egy külön kihívás megértetni.

Jövőre vonatkozó terveidről mit árulsz el?

Az egyesület (Sakkmatyi SE), amellyel ősztől versenybe szállunk, na, és terjeszkedni szeretnék Budapesttől kicsit távolabb is. Valamint kihasználjuk a karantén alatt kifejlesztett újdonságokat, az online oktatást is! Szeretném, ha ez a játékos sakkoktatás, amit képviselünk, minden gyereknek elérhető lenne idővel. Ezen dolgozom. Akit érdekel a tevékenységünk, mindent megtalál rólunk a Sakkmatyi weboldalunkon.

Ajánlott bejegyzések ugyanebben a kategóriában

'Fel a tetejéhez' gomb
X

Honlapunk további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás